Kétszer kettő négy?

Kétszer kettő négy? Ez az eltűntek száma naponta Magyarországon belül…

Vízbe fulladt? Megszökött? Elrabolták? Ezek a kérdések merülnek fel bennünk, ha egy plakátot látunk „eltűnt személy” felirattal...

Úgy gondolom nem meglepő senkinek, amit most papírra vetek. Hiszen Magyarországon belül naponta több ember is eltűnik, nem beszélve külföldről. Egy-két emberről ugyan kiderül, hogy hova tűntek, de némelyiknél csak évek múltán… amikor már késő. Ebből megállapíthatjuk, hogy a probléma nem új keletű.

Számos hírt hallottunk már szervkereskedőkről, akik a 18 év körüli fiatal lányokat és fiúkat rabolják el, majd felboncolva, szerveiket kiválogatva eladják őket… amire nincs szükség, az a kukában landol.  A szülők pedig évekig keresik kétségbeesetten, mire hírt kapnak róla. Borzasztó már csak a tudat is, nem?

De ha ez se lenne elég rémisztő, akkor gondoljunk bele a faji megkülönböztetésből fakadó problémákba, esetleg későbbi gyilkosságukra. Vegyünk alapul egy ismert esetet, ami nem rég történt Budapesten belül.

Goncalo Ferraz… 25 év körüli.

Goncalo Ferraz, akit ambíciói és életvágya vezetett arra, hogy meglátogassa Magyarországot, mit sem sejtve… aztán egy gyönyörű, napsütötte reggelen rejtélyesen eltűnt. A hír futótűzként terjedt el egész Budapest területén és egy hónapon keresztül ez volt a téma facebookon. Kérdem én, mégis mi történhetett vele?

Mint később kiderült, hogy a Dunába találták meg holtan. Egyelőre, hogy miképpen került oda rejtély. Felmerülendő a kérdés… mit keresett a Dunában egy életvidám srác, aki barátaival utazott Magyarországra egy egyszerű nyaralásra? Az ügy nem lehet véletlen! Igaz, semmi jogom elítélni bárkit is, mégis gyanús számomra… de haladjunk is tovább, nem ez az első eset.

Olajos Nikoletta 13 éves Szegedi lakos.

Olajos Nikoletta. Eltűnése felettébb gyanús… Fiatal, életvidám és előtte az egész élet, ugyan mi történhetett vele? A történet a következő képen lehetett… Elköszönt a barátaitól mondván, hogy még tanulnia kell másnapra, aztán neki indult haza a késő éjszakában egyedül. Miután a rablók úgy gondolták, hogy tökéletes alany lehetne saját tervük beteljesítésére, váratlanul berántották az autóba és elhajtottak. Szemtanú nincs… ha van nem fog beszélni. Kérdem én, miért vagyunk, ha nem figyelünk oda embertársainkra?

A kérdés megválaszolatlanul marad…

Éppen ezért ki tudja… lehet a következő áldozat te leszel! Figyelj oda nagyon! Sose mászkálj egyedül a sötétben, ha elmész valahova hagyj üzenetet, és ha úgy gondolod, veszélyben vagy azonnal telefonálj! Ez nem játék… lehet a következő „Missing” feliratú papíron a te neved fog állni… de akkor már késő lesz. Túl késő…

Írta: Synera

2012.06.11.

Read more »

Istvántelek vagy a gőzmozdonyok „csodák palotája”?

Istvántelek vagy a gőzmozdonyok „csodák palotája”?

Ezt az elnevezést illeti az a szenthely, ahol az 1900-as években letették csodálatos gőzgépeinket és felváltották őket a mai 21. századi mozdonyokkal.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, hogy megismerhessük gőzmozdonyaink rejtelmeit. Vegyük alapul a híres 424-es gőzmozdonyt, amely a MÁV Ferencvárosi Fűtőházban kezdte a szolgálatot 1924-ben, a legnehezebb tehervonatok továbbításának céljából. 1931-ben már tovább is került a Nagykanizsai Fűtőházhoz, ahol a Balaton déli parti személy-, gyors- és tehervonatai forgalmában használták. Miután a második világháború során Jugoszláviába került és a Zágrábi Fűtőházban teljesített szolgálatot 1978-ig, sikeresen visszakapta Magyarország 1997-ben. Ezek után a mai Közlekedési Múzeumunk keze ügyébe akadt, és az óta is kiállításra várja a vasútszeretőket.

 

Kérdem én, mitől tud többet egy mai 21. századbeli mozdony, mint a régi 424?

Ha jobban átgondoljuk sokkal jobb volt a teherbírása is, mint egy mostanában beszerzett Traxx villanymozdonynak, ami nem egy utolsó szempont. Bár a MÁV kiváló gépeket vásárol és üzemeltet, mégse hasonlítható egy se a régi mozdonyainkhoz. A régi 424… vagy a kicsit későbbi Nohab, Szergej és barátai, amik közül zömét száműzték a vonattemetőbe. Igaz, hogy jelentősen gyorsabb lett a közlekedés és úti célunkat hamar megközelíthetjük, ellenben a régi gőzmozdonyokkal, amelyeknek zöme csak a 90 km/h-t haladta meg, mégis úgy gondolom, semmi nem pótolhatja azt a csodálatos látványt, amit nyújtottak. Ennek ellenére szeretem a vasutat és úgy gondolom, hogy nem vagyok ezzel egyedül...ezért döntöttem úgy, hogy bemutatom a vasútrajongóknak az egyik legértékesebb helyszínt, Istvántelket - a gőzmozdonyok egyik temetőjét.

Kezdjük kívülről...ha már csak a hangár külső megjelenését vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy nem most épült. Tükrözni kívánták a gépek régiességét vagy csak hanyagságból nem újították fel az épületet? Felmerült a kérdés bennem is, de úgy gondolom, hogy a választ nem a kérdésben találjuk. Elvégre az 1900-as években odakerült gépek még egy felújított hangárba kerültek, amit később az időjárás megrongált és csúnyán elbánt vele. Nem csak a hangárral, hanem a benne található gépekkel is.

Legjobb tudomásom szerint nem ez az egyetlen helyszín Istvántelken, ahol régi mozdonyok találhatóak, mert titkos információk szerint tartanak hátul is egy-kettőt elvétve. Bár azok a gépek fel vannak újítva (olajozzák, karbantartják) és ha a szükség úgy hozza, készen állnak a megmozdításra. Róluk nem tudok fotót biztosítani és egyéb információt se, mert oda a csoda se juttat be, mivel szigorúan védik. Viszont, hogy ne csak a csodálatos gépekről legyen szó, nézzük a hozzá tartozó vagonokat, amelyeket az utasok számára találtak ki.

21. század… újabbnál újabb vagonok és a fejlődés nem áll meg. Először még csak a mindenki számára ismerős kék színű vagonokat használtuk. Hangosak voltak, zajosak és nem érezhettük magunkat biztonságban rajta, elvégre az ajtó hol nyitva, hol zárva volt menetközben. Rengeteg baleset alakult ki… ezért korszerűsítettük a MÁV-ot és üzembe helyeztük legújabb kocsiinkat a Bhv postakocsikat. Központi zárrendszer és maximális védelem. Ez a mottó illik talán hozzájuk. Természetesen megemlíteném az ismerős Halberstadt kocsikat és társaikat is… de, hogy visszatérjünk eredeti témánkhoz, régen nem volt se központi zárrendszer, se ultra modern biztonság. Maradtak a régi, hagyományos kocsik, amik a maguk módján üzemeltek és szolgálták az embereket. Mára már sorsuk megpecsételődött… sose lesznek üzembe helyezve és már nem szolgálhatnak minket.

Ezekkel a fotókkal emlékezzünk meg értük.

A helyet nem sokan láthatták még, hiszen üzemi területnek számító helyszínről van szó, ahova engedély nélkül nem engednek be. Felmerült már a kérdés, hogy jutottam be oda? Egy kedves ismerősöm, akit nem szólítok nevén, egy szép nyári napon bevezetett az úgymond "Csodák palotájába" és megmutatta azt, amit más nem láthat. Azért írtam ezt a cikket és mutattam be illusztrációk segítségével a helyszínt, hogy te is lásd azt, amit én. Remélem sikerült elérnem, hogy újra tisztelni kezdjék a régi gőzmozdonyokat és ne csak a mai 21. századi mozdonyok kerüljenek előtérbe!

Írta és fotózta:

Synera

2012.06.10.

Read more »

Posted in: gőzmozdony,hírek,istvántelek,vonat